Az Aradi Vértanúk Emléknapjának 175. évfordulója alkalmából rendezett Zirc városi megemlékezésre 2024. október 6-án 16h-kor került sor a Március 15. téren.
Babucs Zoltán, hadtörténész, a Magyarságkutató Intézet vezető kutatója Aradról érkezve adott korszellemet megidéző, történelmi visszatekintést.
Az aradi vértanúk „tiszta szívvel, emelt fővel álltak bíráik és hóhéraik elé abban a szent tudatban, hogy a magyar alkotmányért és függetlenségért a végsőkig ki kell állni.” – mondta Babucs Zoltán, aki a továbbiakban a hős mártírok közül Kiss Ernő és Damjanich János életútját ismertette a hallgatósággal.
Megtudhattuk, hogy Kiss Ernő altábornagy, a „perlaszi győző” egy dúsgazdag örmény családnak volt a sarja, aki birtokai jövedelmét a közjóra is igyekezett fordítani. Kiss Ernő derekasan helyt állt a dicsőséges tavaszi hadjárat hatvani ütközetében, a végnapokban pedig, 1849 augusztusának elején ott volt az utolsó aradi haditanácson, ő közölte Görgei Artúr tábornokkal, fővezérrel a döntést, hogy nem a császári, hanem a cári sereg előtt teszi le a fegyvert a honvédsereg. „Ellenkező esetben ma nem tizenhárom, hanem sokkal több aradi vértanúról kellene beszélnünk, nem utolsósorban ezzel azt is a világ értésére adták, hogy a magyar szabadságharc legyőzéséhez két európai nagyhatalom hadseregére volt szükség” – folytatta a hadtörténész.
Babucs Zoltán ezután a rác születésű, határőr családból származó Damjanich János tekintélyt parancsoló küllemét – ugyanis közel két méter magas, erős testalkatú férfi volt –, majd szabadságharcban betöltött szerepét ismertette. „Szolnoki győzőként” is emlegetik, hiszen az ő honvédei aratták az első komolyabb diadalt ’49 kora tavaszán. Damjanich az egész tavaszi hadjárat időszakában „brillírozott”: a tápióbicskei ütközetben megfordította katonáival a vesztésre álló csatát. 1849. április 26-án, a tavaszi hadjárat utolsó, döntő összecsapásánál, a komáromi csatában meghatározó szerepet vállalt, másnap azonban „közlekedési baleset” érte, – ismertette a történész, – és szolgálatképtelenné vált. Az aradi vár bevételével a honvédek őt tették meg az erődítmény parancsnokává. Ezt a várat adta át augusztus 17-én, és idekerült a többi tábornoktársa is, akiket 175 évvel ezelőtt, október 6-án kivégeztek. „Mivel a csatában ő volt az első, azt gondolta, elsőként rajta fogják végrehajtani a halálos ítéletet, de nem így lett. Mankóval a hóna alatt tudott odatipegni az akasztófához, amely körülbelül fél fejjel alacsonyabb volt nála.”… „ Gróf Vécsey Károly honvédtábornok követte őt, aki – mivel már nem volt kitől elbúcsúznia – megcsókolta Damjanich élettelenül logó kezeit, mintegy bocsánatkérésként, hogy ők ketten az életben nem voltak túlzottan jó bajtársak.” – ismertette a történész.
Megrázó élmény volt a múlt megidézését hallgatni a bélás diákokkal az „élő” történelem óra keretében Babucs Zoltán hadtörténész tolmácsolásában. OM
Fotó: Kelemen Gábor