Számomra magyartanárként az egyik legnagyobb kihívást az jelenti, hogy elfogadtassam, ne adj isten! megszerettessem diákjaimmal a klasszikus művek igazságát. A megkerülhetetlen kanonikus művek közül talán Katona József Bánk bánja a legkeményebb dió e tekintetben. Jellemei, konfliktushelyzetei, kusza cselekményszálai, a háttérként szolgáló történelmi kor, de leginkább a nyelvezete rendkívül távol áll tőlünk. Ebben a „küzdelemben” nyújt segítséget a József Attila Színház keretei között működő PartVonal Műhely „beavató előadása”, melyen 20 diákommal vettünk részt 2019. április 12-én.
Az ilyen modern interpretációknak mindig van egy veszélye; jelesül, hogy túl lazára, túl trendyre veszik a figurát, okvetlenül szellemesen „összekacsintósra” gyúrják át a darabot. Nyugodt szívvel jelenthetem: a Bánk az esküdtszék előtt című előadás megóvta a darabot, a színészeket és bennünket, nézőket is ettől. Fiatalos lendület, modern hangulat és jó ízlés – e három jelzővel illetném a darabot. Bár hadd jegyezzem meg, egy valami eltűnt a Bánk bánból, de ez talán természetes velejárója az ilyen típusú olvasatoknak: a mélysége. Meggyőződésem, hogy ez a járulékos veszteség a feltétele annak, hogy egy „nemzeti ereklye” újból és újból feltárja magát a mindenkori fiatal generáció számára.
Horváth Zsuzsanna