Tehetség, kreativitás, színvonal – E címszavakkal fémjelezhető leginkább a produkció, mellyel ma, április 11-én, a magyar költészet napjának alkalmából előrukkoltak iskolánk színjátszó társulatának tagjai. Miközben az előadás, mely egy a színjátszó kör műhelymunkáját megidéző, s ennél fogva az improvizatívan születő alkotás látszatát keltő alaphelyzetből indult ki, a nézők elé tárta az egyes előadók művészet iránti elhivatottságát, a művészi alkotómunka iránti fogékonyságát, roppant szuggesztív módon, a nézőközönséget bevonva beszélt a kultúra fontosságáról, s hívta fel az előadott próza- és versszövegekkel a figyelmet a művészet és a műveltség lélekformáló erejére. Nem lehetett nem odanézni, nem lehetett nem észrevenni. Álljon tehát itt az előadás mottójaként a műsorban is elszavalt Kultúra című József Attila-vers:
Kultúra
A virág elfáradt már szagosodni.
Unta,
hogy mifenének tettük asztalunkra.
S igyekezett árnyékot vetni,
nagyobbat, mint a kertben
s elfáradt, mikor nem néztünk oda.
De észrevettem.
