Idén újra a tavaly belakott teret, a Biodómot rendezték be a 2025-ös World Press Photo (WPP) zsűrizett vándortárlatával. Az elmúlt év legjobb és legfontosabb fotóriporteri és dokumentumfotóit, valamint egy másik helyszínen szabadtéri közérzeti művészeti tárlatot, az ARC kiállítást kerestük fel.
Nehéz párhuzamot vonni a két program között, talán leegyszerűsítve a nyomasztó, fájdalmas és kegyetlen valóság ábrázolása lehetne az. Vitathatatlan, hogy az egyik fullasztó, a világ nem jó hely, sőt újra és újra pokollá tesszük mi emberek, a legborzalmasabb háborús, természeti katasztrófák, kiszolgáltatott vagy fanatikus emberek történeteit láthatjuk, mintha szemtanúk lennénk. A kiállítás nemcsak szembesít a távoli-közeli valósággal, hanem mélyen nyomot hagy, kérdéseket tesz fel, ha akarjuk, ha nem: Mi történik a világban? Hogyan hat az életünkre? Kell ezzel foglalkoznunk? Minek? Ennyire vagyunk képesek, hogy újra és újra ez történik? Szó szerint fullasztó a kiállítás hangulata, a napfény, a levegő, a szabadság, az élet lüktetése hiányzik belőle.
Éles váltás az ARC, immár 25. éve töretlenül mutatja felénk a görbe tükröt, szerencsére a (morbid) humort sem nélkülözve. Szórakoztató és kínos közéleti korrajz minden óriásplakát. Van tér és idő emészteni a látottakat, sőt gyönyörködni, szörnyülködni is lehet, vagy böngészni a közszereplőket, ha ahhoz van kedvünk. Van egy kollektív felszabadító, felhívó hatása annak, hogy ebben élünk, és nem lehet elmenni szó nélkül a felvetett problémák mellett.
Hogy miért jó, ha megnézik érettségire készülő fiatalok mindezt? A WPP kiállítás képeit 1955 óta a világban mindenütt hatalmas érdeklődés kíséri. Ezen a kiállításon hiteles képeket, hiteles történeteket láthatunk, olyanokat, amelyek gondolatébresztők, és amikről mi nemcsak keveset tudunk, de sok esetben felfogni is alig bírjuk. Az ARC plakátjai pedig 2000 óta rögzítik az aktuális év közérzetét, jó lehetőség a reflektív megközelítésre, a kritikus gondolkodás fejlesztésére is.
K. K.