1823. január 22-én Szatmárcsekén fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz írását. 1989 óta ez a nap a magyar kultúra napja, mely minden évben alkalmat ad arra, hogy figyelmet szenteljünk nemzeti kultúránk hagyományainak.
Ebben az évben iskolánk színjátszócsoportja – Kiss T. István színművész vezetésével – méltó megemlékezéssel készült erre a jeles napra. Az előadók kedvenc alkotásaik tolmácsolásával varázsoltak irodalmi hangulatot az érdeklődő diákok számára, majd a közönség bevonásával elhangzott Kölcsey Himnusza.
Zseniális mű! Meggyőződésem, hogy szerencsésnek érezhetjük magunkat mi magyarok, hogy nemzeti himnuszunk egy műalkotás. Ráadásul olyan mű, mely az önsajnálkozó, bűntudatos, pesszimista – ahogy Parti Nagy Lajos fogalmazza: „környöszörgő” – nemzeti identitást is hitelesen képes tolmácsolni. Úgy viselkedik ez a mű, mint egy médium. Aki énekli, szavalja vagy csak hallgatja, úgy érezheti, hogy egy hosszú történelmi múltba helyezkedik el. Most már csak az a kérdés, hogy – őseink hibáiból tanulva – igyekszünk-e meghaladni ezt a panasztörténelmet.
Horváth Zsuzsa
