„Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy a darab a nyugalom megzavarására alkalmas képi és hanghatásokat tartalmaz” – hívta fel figyelmünket a jegykezelő, mielőtt elfoglaltuk helyünket a Nemzeti Színház kamaratermében. Oké – gondoltuk mi diszkrét fanyar mosollyal az orrunk alatt. Aztán elfoglaltuk helyünket egy szűk kis térben újságokkal teleragasztott falak között. És elkezdődött az őrület, ami két órán keresztül egyetlen pillanatra sem hagyott alább. Epizódjelenetek követték egymást elképesztő tempóban: bodybuilder-bemutató, farsangi őrület, disznóvágás, szappanopera-jelenet, szambaparádé, megilletődött kisiskolások éneke, lobotómia …És mindezek kellős közepén főhősünk: Woyzeck, a világnak kiszolgáltatott kisember magányos, megható története.
Hogy mi maradt meg az eredeti, 19.század eleji Büchner-darabból? A szerkezete, ez a bizonyos vízióhalmaz, illetve az elgondolkodtató üzenet: meddig maradhat normális és morális az ember egy abnormális és immorális világban? Ki a bűnös: Woyzeck, aki végső elkeseredésében és őrületében gyilkol, vagy a belőle gyilkost nevelő világ?
Köszönöm kedves diákjaimnak, hogy osztoztak velem ebben a felejthetetlen színházi élményben.
Horváth Zsuzsanna
magyartanár
fbt
